Célzott megelőzés

A nemzeti kábítószer-stratégiák és cselekvési tervek egyre gyakrabban és egyre kifejezettebben említik a sebezhető csoportokat, akiket fokozottan célba kell venni a prevenciós intézkedésekkel. Ez a hangsúly különösen erős az új tagállamokban: Észtországban (utcagyerekek, kisegítő iskolák), Magyarországon, Cipruson, Máltán, Lengyelországban (rosszul működő családokból származó elhanyagolt gyermekek és fiatalok) és Szlovéniában.

Mivel a célzott megelőzés sebezhető célcsoportjai gyakran már tekintélyes tapasztalatokra tettek szert a legális és tiltott kábítószerek terén, a legtöbb célzott megelőző beavatkozás a személyre szabott információk közlésére, az egyéni tanácsadásra és kreatív vagy sport jellegű alternatívák felkínálására korlátozódik. Szem előtt kellene tartani azonban, hogy az egyetemes megelőzés átfogó társadalmi befolyásolási programjaiban használt technikák ugyanannyira hatékonyak, ha nem hatékonyabbak, mint a célzott megelőzés. A normatív struktúra megváltozása (pl. ha valaki megtudja, hogy a legtöbb társa helyteleníti a használatot), a magabiztosságot fejlesztő képzés, a motiváció és a célok kitűzése, csakúgy, mint a mítoszok helyreigazítása, igen hatékony módszernek bizonyult a sebezhető fiataloknál (Sussman és mások, 2004), mégis ezeket csak ritkán használják a célzott megelőzés keretében az EU-ban. A rekreációs körülmények között használt intervenciós technikák azonban (ld. „Megelőzés rekreációs körülmények között”) többnyire a célzott információátadás formáját öltik.

Célzott megelőzés az iskolákban

Az iskolákban a célzott megelőzésen belül a fő hangsúly a válságintervencióra és a problematikus tanulók korai felismerésére esik. A cél az, hogy iskolai szinten találjanak megoldást, a tanulók lemorzsolódását vagy kicsapását megelőzendő, ami helyzetüket csak tovább súlyosbítaná. Program alapú megoldásokat kínálnak Németországban, Írországban, Luxemburgban és Ausztriában (Leppin, 2004), Lengyelországban és Finnországban pedig tanárképző kurzusokat vagy iránymutatásokat biztosítanak a problematikus tanulók felismeréséről, a kábítószer-használatot is beleértve, illetve a megfelelő lépések megtételéről. A hagyományos egyéni megoldások között találjuk az iskolapszichológusi szolgálatot (mint Franciaországban és Cipruson), amely (ön)beutaló alapján vehető igénybe. Írország új intenzív oktatási jóléti szolgálatot hozott létre, amely az iskolákkal és családokkal közösen azon dolgozik az oktatás szempontjából hátrányos helyzetű térségekben, hogy biztosítsa a gyermekek rendszeres iskolalátogatását.

Célzott közösségi megoldások

A célzott közösség alapú megoldások legnagyobbrészt az utcán élő sebezhető fiatalokat veszik célba. A skandináv országokban a „Nightwalkers” módszer jegyében szülőkből alakult csoportok járőröznek az utcákon. Ausztria súlyos befektetések árán törekszik a drogmegelőzés, a szociális oktatás és a szociális munka struktúrái közötti egyensúly javítására kurzusok, minőségi iránymutatások és közös szemináriumok segítségével, pl. az ifjúsági szociális munkások számára, rekreációs körülmények között. Ennek egyik célja az is, hogy az ifjúsági szociális munka struktúráit fel lehessen használni a professzionális drogmegelőzési beavatkozásokhoz. Norvégia ugyanezen logika mentén ösztönzi az iskolák, gyermekvédelmi szolgálatok és szociális szolgálatok közötti együttműködést és az interdiszciplináris erőfeszítések fokozását. Ezekben a projektekben Norvégiában, de Németországban és Hollandiában is, a RAR (gyors értékelés és válasz) módszereket(36) használják; ez az interjúkkal (kérdőívek, fókuszcsoportok) és/vagy a problematikus terület megfigyelésével kombinált gyors információgyűjtés (statisztikai anyag) módszere.

A magas kockázatú környékekre összpontosító beavatkozásoknak mára kialakult hagyománya van Írországban, az Egyesült Királyságban és – kisebb mértékben – Hollandiában és Portugáliában. Németország (Stöver és Kolte, 2003, a német országjelentés idézi) és Franciaország most ugyancsak javasolt intézkedéseket e téren. Ezekben az országokban új fejleménynek tekinthető, hogy a drogmegelőzést konkrét, szociális kritériumok alapján meghatározott földrajzi területre irányítják.

A tagállamok a célzott prevenciós politikák célcsoportjának meghatározásakor szintén egyre inkább figyelembe vesznek bizonyos etnikai csoportokat (pl. Írország, Luxemburg, Magyarország). Az etnikai hovatartozás fontos szempont például Magyarországon, ahol a roma népesség társadalmi és kulturális sajátosságai és hátrányos életkörülményei következtében fokozottan ki van téve a kábítószerrel összefüggő problémák kockázatának. Itt a kortársképzést, az önsegítő csoportokat, a felügyeletet, a különféle prevenciós programokat és a romák számára nyújtott alacsony küszöbű (könnyen hozzáférhető) szolgáltatásokat civil szervezetek (NGO-k) biztosítják.

Sebezhető családok

A hatékonyságát bizonyító adatok hiánya ellenére (Mendes és mások, 2001) változatlanul sok tagállamban (Németország, Franciaország, Ciprus és Finnország) népszerű az egyetemes, családi alapú megelőzés, főként a szülőknek szervezett esti események, előadások, szemináriumok és műhelyek formájában. Görögországban, Spanyolországban, Írországban és Norvégiában azonban érdekes fejlemények történtek a családokkal közösen végzett célzott megelőzés területén, olyan innovatív koncepciók bevezetése révén, amelyek a kábítószer-problémával küzdő családokon/szülőkön túllépve felismerik a kábítószer-használatban szerepet játszó társadalmi, gazdasági és kulturális tényezőket. Hollandiában a bevándorló szülőket célzó drogmegelőzési projektek értékelése azt a következtetést vonta le, hogy a bevándorlásügyi hálózatokon keresztül biztosított, a nőket és a férfiakat külön kezelő szabványosított beavatkozás járható, új útnak tűnik (Tarweij és Van Wamel, 2004). Norvégiában az eredetileg a súlyos magatartási problémákkal küzdő gyermekek családjának kifejlesztett képzési módszert, a szülői irányítási tréninget (PMTO, Oregon modell) három településen vezették be és értékelték. Két másik országban az iowai családerősítő programot (ISFP) hajtották végre. Ez a veszélyeztetett családoknak készült intenzív családi intervenciós program a diákoknak (10–14 éveseknek) szánt tanítási módszereket kombinálja a szüleiknek szóló oktatási programmal, így a család hozzáértésének növelésén és a szorosabb családi köteléken keresztül közelíti a drogmegelőzést (Kumpfer és mások, 2003).


(36) Egészségügyi Világszervezet: The rapid assessment and response guide on psychoactive substance use and especially vulnerable young people.